A KOMONDOR KÜLFÖLDÖN
15 éves külföldi kiállítási tapasztalatomból próbálom megítélni a külföldön élő komondorok létszámát, mennyiségét, mivel erről pontos statisztikák, felmérések nem készültek. Külföldi utazásaim során próbáltam kapcsolatot teremteni kint élő tenyésztőkkel, komondorkedvelőkkel és a fajtánkat szeretőkkel. Ezért áttekintésem valószínűleg nem 100 %-ig pontos, de úgy gondolom, viszonylag reális képet mutat a komondor jelenlegi nemzetközi helyzetéről. Természetesen legnagyobb létszámban, az őshazában, Magyarországon lelhető fel a fajta. Az előző cikk jól bemutatja a hazai viszonyokat, ezért erről nem szeretnék részletesen szólni. A fajtagondozó klubunk, a Hungária Komondor Klub, hosszú idők óta végzett lelkiismeretes munkájának köszönhetően az európai állományt viszonylag jól kézben tartja, és jól irányítja. Környező országainkban az aktív klubmunka és az egyéni tenyésztői népszerűsítés következtében kialakultak tenyésztetek, amik együtt dolgozva a magyar állománnyal, teljesen a mi tenyésztési irányunkat követve működnek. Az állomány nagyságát megítélve, az európai állomány körülbelül 500 egyedre tehető.
Folyamatosan aktív tenyészetek jöttek létre az elmúlt 10 évben: Szlovákiában, Csehországban, Franciaországban (Több francia tenyészet évtizedes múltra tekint vissza, aktív, eredményes tenyészvonalakat meghatározó kutyák kerültek ki a francia tenyészetekből.), Hollandia, Finnország, Dánia, Románia Jugoszlávia Németország (német komondor tartók és tenyésztők nagyon jó magyar kapcsolat hátterében, az elmúlt években igen aktívvá váltak fajtánk nemzetközi népszerűsítésében). Oroszországban nagyon aktívan de kissé elszigetelve, Moszkva környékén egy 30 egyedet mozgató kiállítói és tenyésztői kör dolgozik. Az európai tenyésztők és komondortartók aktívan részt vesznek az anyaországbeli klubrendezvényeken. Tenyésztőink lelkesen tartják a kapcsolatot a kinti kollégákkal, ezzel megpróbálva hazai tenyészirányzatunk érvényesítését. Európai, nagyobb létszámú tradicionális kutyakiállítások hosszú évek óta nem nélkülözik a fajtánkat, sőt a show programokban jól előkészített, jól handlírozott fajtareprezentánsok nyernek. Ezt szem előtt tartva a Klub és a tenyésztők több tíz éves munkája elérte eredményét és ezt a munkát önzetlenül, lelkesen tovább kell folytatni.
Külön szeretnék szólni az angliai állományról, mivel az általános kinológia fellegváráról beszélünk, egy-egy egyéni kezdeményezés kivételével az angol állományban nem sikerült áttörő eredményt elérni. Hosszú évek óta figyelve a Cruft's Show eredményeit és az ott felvonultató egyedeket, hála istennek az utóbbi három évben egy kimondottan jó típusú, magyar tenyésztésű kutya kiváló eredményeket ér el. A kinti állomány tömegét szemlélve, ami körülbelül 200 egyedre tehető, kimondottan nem kívánatos típusú, melynek egyetlen személyi háttere van, az angol komondor klub elnöke, aki semmilyen kapcsolatot nem hajlandó létesíteni és semmilyen információt nem fogad el magyar tenyésztőktől. Ő egy aktív tenyésztő, dán és amerikai alapokra építve kennelét.
Egyedszámban hasonló állománnyal rendelkezik USA, ahol nagyon-nagy kultusza van a komondornak. A távolság miatt nagyon sok téves információ kering az amerikai állományról és a kinti kiállításokról. Három hosszabb utazással és kiállítási szerepléssel próbáltam rálátással lenni az amerikai helyzetre. Az állomány genetikailag a magyarból építkezett az '50-60-70-es évek exportjai alapján, de mivel az elmúlt 15 évben nem került magyar kutya aktív tenyésztésbe kint, ezért én úgy ítélem meg, hogy a hazai állományban egyre nagyobb problémát okozó genetikai vonalbeszűkülés egyik megoldása, akár egy Amerikából visszakerülő, típusában megfelelő vonal felállítása is lehetne.
Az amerikai állomány nagyon nagy értéke, hogy a hosszú évek óta nagyon precíz és rendszeres szűrések eredményeképpen, mindenféle örökletes problémát kiszűrtek (diszplázia, szemproblémák stb.). Amerikában mielőtt tenyésztésbe kerül egy kutya kötelezően 8-10 féle szűrésen kell átesnie, s ezt a bevált módszert érvényesítik a komondor fajtában is. Ezért összegezve nagyon egészséges a fajta, de szélsőségesen elmentek, ami jellemző általánosságban az amerikai kinológiára, a show típus felé. Megrövidültek a kutyák, megnyúltak a nyakak, túl szögeltek lettek a végtagok, ami rendkívül elegáns mozgást hozott. Ezek nem olyan súlyos hibák, melyek nem lennének visszafordíthatok. Típusbeli problémák is vannak. Összességében kicsik a kutyák, hiányzik a dongásság, s egy fajtát meghatározó problémával nem foglalkoznak, a hátvonal fölé emelt farokkal. Viszont ezeket mérlegelve, megfelelően válogatva még mindig nagyon jó típusú egyedeket is fel lehet lelni. Általános népszerűséget érzékeltetve egy nagyobb amerikai kutyakiállításon 40-50 db komondor az általános egyedszám. Külön szólva a komondor tisztaságáról, ami a XXI. századi beilleszkedésének és fennmaradásának, szerintem nélkülözhetetlen hozzátartozója.
Magyarországon és Európában még mindig találkozik az ember, bíróként és kiállítóként, olyan egyedekkel, amiknek gazdáik a piszkosságot és ápolatlanságot az ősiséggel magyarázzák. Az amerikai állományra egy túlkozmetikázott és szélsőségekig fehérített show-szemlélet a jellemző, ami hozzá kell tenni, nagyon dekoratív és figyelemfelkeltő.
15 év alatt elért eredményeim és sikereim egyik fontos okának tartom, hogy sikerült megtalálnom az összhangot e két szélsőség között.
